Tangában a Balatonon!

Végre, végre, érzem a zsigereimben, na meg abban, hogy olyan fáradt vagyok, mint a disznó.
Ez sosem úszom meg, hiába szedek annyi vitamint, ami még Lenkei doktort is ledöntené a lábáról.

Itt a tavasz, tényleg: fogyni kéne.. Itt megint előhozhatnám a disznós hasonlatot, de magamra azért mégse..Szóval Rubint, Bíró, Schobert és Mr. Pilatesről lefújtam a port és már egyszer barátosnémmal tornáztunk is. A bökkenő csak az, hogy nem egy omlós, ropogós, édes kakaóscsigával kéne a napot zárni. Mindennap.

Valamit tenni kell, mert nincs mese: a cél: tangában a Balatonon! Ez egy jó jelszó is lehetne, lesz is!
Bezzeg a férfiak..Ők még akkor is rém büszkén feszítenek, mikor már csüngő hasuktól nem látják az erdőt..:)

Meg hát, ugye sokkal könnyebb a másik nemet szidni, mint magunkon változtatni..

Here comes the sun, yeahh

Halleluja!

És ismét halleluja!
Végre itt és most.

Soha nem írtam naplót, pláne nem így, hogy más is olvashatja...

Magamról: kezdem végre látni az alagút végét. A mozdonyt már láttam, majdnem elütött (igaz H0-ás volt csak), de majdnem kinyúltam tőle :) (Szex, drog rock n' roll-ból csak a drog maradt ki)
Ennyit a nyavalygásból.

Holnap leírok valami abból a sok jóból, ami körbevesz.