2008. december 1., hétfő

Vissza a jövőbe

Randijaim története- avagy miről ismerszik meg egy őrült?


Egy hosszabb kapcsolat és egy hosszabb kihagyás után az ember lánya fogja magát és nekiáll megtalálni a nagy Ő-t (nem, nem Sanyit a tvből a vörös rózsáival), még nem sejti, hogy hány elmeroggyanttal hozza össze jó sora.

GIGOLO
Rövid netes levélváltás, majd a jóképű fickó azonnali találkozót javasol - Lejka nem sejt semmit (még naiv). Fut, rohan, elkésik majd 20 percet. Á, nagy az öröm a srác megvárta, de a lelkesedés alábbhagy. Séta a plakátok közt, majd észreveszik, hogy két kutya ’összjátéka’ zajlik, kiskutya nemzése céljából: erre srácunk kifejti, hogy ez a kutyapóz neki is bejön.
Lejka bámul, nem hisz a fülének, (na de ilyet - első randin) majdnem elküldi az anyjába, kár hogy csak majdnem….
Majd hazafelé a kocsiban a fickó rátesz még egy lapáttal, látván, hogy az estéje kezd befuccsolni: „Nem akarsz nálam vacsorázni?”
Nem, vazzeg - ajtócsapódás, Lejka balra el.
Függöny.

MANAGER
Kis szünet után folytatódik Lejkánk ámokfutása: megismerkedik T-vel, aki látszatra okés, kicsit lassú, megfontolt, de hát ő úgyis kicsit hebrencs, kiegészítik egymást- minden jó lesz: ház, kakaó, gyerekek.
Ám T. megfontolt játékot játszik s csak később derül ki, tulajdonképp az ösztönei hajtják, de jól tudja csomagolni a lényeget. Pár hét, Lejka totál belezúg, csak egy gyanús: (fiúk figyelem!) nem kap virágot, egyik randin sem. Még egy hervadt szegfűt sem - pedig azt még utálja is. Na, de srácunkat nem lehet kizökkenteni, ahogy megkapja amit akart, hirtelen rendkívül sok munkája lesz, amit lányunk gyorsan megun, és telefonon (hogyan máshogy egy managerrel) szakít.
(Na, azért ez szar volt)

FOGORVOS
Régebben a mottóm volt J. után szabadon, hogy „Engedjétek hozzám a gyerekeket”, utalva ezzel a fiatalabb fiúk iránti barátságomra... Félreértés ne essék, nem szeretem a tanító nénis felállásokat, csak néha jót tesz az ember önbizalmának…
Szóval, feltűnik Z. a ’fiatalkorú’ fogorvos tanonc - kedves, helyes, dacos, egomán.
Látszik, hogy tud ő, akar is, de még tapasztalatlan. A beszélgetés fonala akadozik, csak magáról beszél, nem mosolyog, keménykedik… Pedig, ha tudná, hogy Lejka tapasztalt vén rókaként átlát lelke útvesztőin, és az egyik sarokban várakozik, hogy lecsaphasson.
Nem csap le - mert Z. kijelenti, hogy Lejkának „magas a mosolyvonala” ami annyit tesz, hogy kilátszik az ínye mosolygás közben. Szóval varázs egy csapásra elszáll, L. pedig gyorsan magas mosolyvonalát villantva odébbáll.
Két nap múlva srácunk írásban közli (de cuki), hogy a barátságon kívül nem érez mást (Lejkát mindeközben a sírva röhögés fojtogatja, lsd. fentebb a magas mosolyvonalat)


NEM BUZI, CSAK ÉRZÉKENY
Na, igen, Lejkánk ebbe a témába is belefut- némi levelezés után a képen helyesnek tűnő fickóval találkozót beszél meg a Rádayhoz, mert a srác ott lakik a környéken. (más szóval Hanukát ünnepel a drága)
Lejkánk pontosan érkezik, srácunk szimpatikus - egész addig, amíg meg nem fordul, hoppá - né’ má’ kopasz az istenadta! Híí, a képeken csak jól volt fésülve…
Na, de Lejkát ez még nem küldi padlóra, rutinos, bíztatja magát - várjuk ki a végét! Teázó, kellemes fények (nem látszik a kopaszság) - srácunk intelligens, ám kicsit meleg, érzékeny lelkére gyorsan fény derül. Mikor lányunk kilöttyinti izgalmában a tejszínt, szemén döbbenet, ajkán sóhaj szakad föl: úristen, ki ez a trampli?? S hamarosan primitív indokra hivatkozva otthagyja Lejkát. Ő nem szomorú, letörli a tejszínt, és friss, kemény levegőt szippantva hazagyalogol.


BÜDÖSKE
Mennyi az esélye annak, hogy ebben a koszos városban pont egy földiddel akadsz össze egy randin? Na, ez is sikerült.
A kép alapján a páciens nem túl izgalmas, de hát, mint tudjuk nem a külső a lényeg, ezért lányunk erősen a belsőre koncentrál. Gyors időpont-egyeztetés, majd találka egy kávézóban. Első blikkre hmm, kellemes meglepetés - nem kopasz! Ráadásul földim, látszik hogy bejövök neki, próbálkozik, de lányunk aznap rengeteget dolgozott és olyan az agya, mint egy mosogatórongy - csak csavarni lehet. Nem tudok semmit kérdezni, ülök, mint a tök, próbálok küzdeni az elalvással. Szegény srác - épp megsajnálnám, mikor megérzem. A szagát. Büdös!! Nem a ruha szaga rossz, hanem szimplán mosdatlan. Egyszeriben minden jóindulat elszáll, s Lejkánk elalszik, ezzel jelezvén a randi végét.
A kapuban pedig elhangzik a jól ismert kétszavas: ’Majd felhívlak!’


KÉMIKUS
Utoljára hagytam korunk hős Anyeginjét - a molekulák Lenszkijét, a kémia tudorát, Gézukát, anyuka kedvencét. Érdekes keveréke egyfajta gőgnek valamint gyerekességnek, fűszerezve egy kis tudálékossággal…Lejka ismeri ezt a típust, és csak ideig-óráig tűri.
De hát a neten nem ilyennek tűnt, s ráadásul kicsit rápörög a történetre (mániás). Találkozunk az angyal szobor alatt a Hősök terén (már ez is gyanús kellett volna legyen - hamarosan kiderül, hogy MIÉPes), de Lejkánk odacsattog, és láss csudát: a srác egészen más mint a képen, s ráadásul mikor megszólal! Ez sem buzi, csak érzékeny... amúgy nem az, pedig jobban járna…hátulról jobban néz ki…
Leülünk, majd megkérdezi, hogy mit ajánlanék neki, mert nem ismeri itt Pöstön a kávékat. Lejka arca megnyúlik, a férfiasság látszata oda, L. ég, mint a Reichstag a pincérek előtt, eléri a mélypontot az eddigiek során.
Gézánk pedig mit sem sejtve csacsog, gagyog s ragyog, Lejka pedig jó egér módjára keresi a menekülő útvonalat, amit 1 órán keresztül nem talál, míg végre szabadul.
S utoljára elhangzik a mondat: „Majd kereslek jövő héten”…


Folyt. köv. :)


És íme a folytatás:

TESTVÉR
Hmm, vissza akarok emlékezni, hogyan is kezdődött.... Levelezgetés - viszonylag hosszan, majd találkozó zuhogó esőben egy teázóban. Helyes, jófej stb. - már kezdek csodálkozni, hogy ilyen fickó még van, és nem virít kilónyi jegygyűrű az ujján :) Második randira már egyértelmű: teljesen egy húron pendülünk, de annyira, hogy akár testvéreknek is elmennénk. Ám, a telefon ritkul, az msn végképp, és mire eljő a harmadik találkozó, testvérem meggondolja magát és hiányolja a szikrát - pedig az eddigi kapcsolatait az mind felgyújtotta... L. pedig szomorúan elbúcsúzik kedvenc big brother-jétől.


KÖCSÖG
Mikor találkoztam egy szállodalánc-tulaj kis örökösével, még nem sejthettem, miért kanyarintotta az utamba ezt a pökhendi, fennhéjázó kis pö**-t. Egyébként még most sem :) Miután órákon keresztül mesél magáról és közben rólam tudomást sem vesz, kezdek dühös lenni. Ez nem jó, mert akkor átcsapok kegyetlenül cinikusba és beszólogatósba - az ég kegyelmezzen. Így is történik, és miután nem dícsérem elégszer az autóját, valamint a zebrán átsétáló csajt lekurvázza, úgy döntök, talán mégsem kellene hosszabbra fogni ezt a történetet.


És lőn így, L. jobbra el, és egy időre nyugdíjazza magát.

2008. augusztus 14., csütörtök

Vers mindenkinek.

Ez egy zseniális vers-bár én meglehetősen elfogult vagyok Attilával.

Indiában, hol éjjel a vadak...

Indiában, hol éjjel a vadak
zöld szeme cikkan át a dzsungelen, -
mikor dédapa is kicsi volt még,
élt egy nagy fejedelem.

Parancsot adott, büszkét, szigorút:
"Fogjon mindenki szerszámot! Oda,
hol a lombzenére táncot lejt a hold,
épüljön hétszáz ékes palota!"

Hétszáz ékes palota közé
kincstárat vasból rakatott
s a napot akarta ráveretni,
mint óriás, tüzes lakatot.

Hiába szörnyedt el a nép
s kérlelték vének és papok:
"Ami égi, ne hozd a földre!"
A kapu pántja kérte a napot.

Feszült létra a felhő szélihez.
Megbillent az; a létra leszakadt.
Fogtak sasokat könnyü szekérbe.
A hámot szétszedték dalos madarak.

S míg sürgött irtózva, serénykedett
a dolgos népek megdöbbent zöme,
kisült a vetés, kigyult a város;
kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.
Állva száradt el a fejedelem.
S a hétszáz palota helyét elfoglalta
az őserdő egy hűvös éjjelen.
1934-1935

2008. augusztus 9., szombat

Gyula örök.

Gyulát látni és meghalni.. erre módosítanám a szólást, ami egyáltalán nem túlzás.
Ha jártál már olyan helyen, ahol minden ház gyönyörű, fel van újítva, szökőkutak mindenütt, kedves emberek és tisztaság honol, na, akkor ez az a hely!
Volt szerencsém barátnőmnek köszönhetően 1 hetet ott tölteni, ami a teljes átmosással volt egyenlő - testileg lelkileg. Asszem igazából ott fújtam ki a fáradt gőzt, ami még júniusból maradt. Hamarosan pedig újra mondhatom: édes hazám, te jó Zsinat.
A párkapcsolati problémák feszegetése alapvető tartozéka egy nyaralásnak. Ha van párod, akkor azért, ha nincs, meg pláne. Ha együtt nyaraltok a pároddal, tök jól kijönnek azok a kis "szúrkák", amik a mindennapokban nem, és most van idő vele foglalkozni, ami vagy veszekedésbe torkollik, vagy sértődésbe.
Ha meg az ember lányának nincsen párja, akkor meg lázas elméletek gyárt arról, hogy
1. nincsenek már normális pasik
2. ha vannak, már megnősültek
3. ha jófej és nős, szívesen megcsalná a feleségét veled
4. ha elvált, akkor meg a régi asszony marakodik rajta
5. anyakomplexusa van
6. ha minden stimmel, miért nem lép, talán meleg?
7. miért nem beszél egyenesen, miért kétértelműen fogalmaz, hogy a sírba vigyen...
és így tovább.
Hajh, ha azt csak sejtenék a férfiak, micsoda tervek, ármányos cselszövések, körmönfont gondolatok járnak a nők agyában, hogy megszerezzenek egy férfit!
"De miért mindez?" - kérdezné a férfi ártatlan tekintettel.
Hát azért, mert senki nem ad le egyértelmű jelzéseket. Mindenki fél, hogy megsérül, pedig nincs vesztenivalója. A férfi -akinek kezdeményeznie kellene - nem teszi, mire mi kétségbeesünk és gyártjuk a teóriákat. Nem sokra megyünk vele, csak kikészítjük magunkat.
Megoldás?
A Jóistentől csak egy kis bátorságot kérnék a hímnemű egyedeknek, míg a nőknek türelmet, hogy ki tudják várni a férfiak "tökölését", na meg jó társkereső irodákat :)

2008. június 20., péntek

7x4=28

Azt mondják, az emberi test 7 évente újul meg, de nem csak testi megújulás ez, hanem lelki is. Minden 7 év után lezárul egy szakasz és valami új kezdődik. Nálam is így van, már tavaly elkezdődött és most folytatódik. Holnap lecseng az előző 7 év és kezdődik a következő.

Visszanéztem az elmúlt hét évemre és büszke voltam magamra: 21 évesen még a jogra jártam, majd képes voltam otthagyni, hogy végre azt tehessem, amit szerettem volna (és amit szüleim elleneztek): tanár lettem.
Az álmaimért cserébe elvesztettem a legjobb barátaimat, akiket az egyetemen hagytam, de a tanárképzőn nyertem díjakat, barátokat, nagy bulikat-hányásokat :) Életemben utoljára ott ittam magam detoxra (azóta nem iszom alkoholt, max. koktél)

2004-ben megismertem egy új szerelmet, az idén ért véget.
Mindig az egyetlen "nagy" szerelmet kerestem - azt hittem megtaláltam, de nem ez volt megírva a sorskönyvben. Sok mindent adott nekem, sokat változtam, sokat tanultam.
Sokat sírtam-de sokat nevettem. Bekerültem egy családba, akiket megszerettem és viszont. Sokat költöztem is - 2005-ben Ausztriába követtem a szerelmet, otthagyva családot, országot, állást mindent. Megérte? Meg.
Mindenből tanultam.
Megtanultam simogatni, vigasztalni, nagy egómat a háttérbe csukni.
Más előtt sírni és gyengének mutatni magam. Orrszőrt vágni, pattanást kinyomni :)
Nem mindig tökéletesnek lenni.
Átvenni szerepeket, tapadni, csalni, a másik baját néha nem észrevenni.
Szeretni feltétel nélkül, bajban, pénzügyi csődben, többszöri költözésben.
Leválni és elválni.
Rájönni, hogy nekem fontos a házasság, a gyerekek és az otthon.

2006-ban vissza Budapestre, eltemettem a nagymamámat, majd munkát kerestem és találtam megismertem 2 jóbarátot, 2 fura főnököt, felépítettem egy új életet.
Soha nem akartam Budapesten lakni, nem lakik itt sem rokon, sem ismerős, néha nagyon egyedül voltam (társas magány?), de mára sikerült a Embereket találnom.

2007 emlékeim szerint pocsék egy év volt, 3x költöztem- egyik albérletből a másikba, 1x szakítottam, 1x ismerkedtem, de aki tetszett, észre se vett :)
Viszont volt egy szuper szilveszterem, majd 2008 sokkal, de sokkal felszabadultabb, de higgadtabb is lett. Most megint költöznöm kell, de remélem ez az utolsó előtti...


Szóval Lau, szép volt ez a hét év, kemény, veretes de csak gratulálni tudok:
átmentél a vizsgán.

Ugye? :)

2008. június 5., csütörtök

Izzada orcám...

Már február vége óta papolok arról, hogy hol a nyár, hát tessék: mindenki vizsgálja meg a hónalját és egyből kiderül, TÉNYLEG itt van! Újra üdvözölhetjük a lábgombát, a borotvát és a gyantát na meg hónaljszagot lábszaggal karöltve. (hogy a képzavart tetézzem)

A június az egyik kedvenc hónapom. Egyszerűen imádom, mondjuk ekkor is születtem, pont a napfordulón, tele vagyok energy-vel, jól lebarnulok és a születésnapomon a kedvenc tortámat falom majd kétpofára (két kedvenc, az egyiket már csak néhány helyen ismerik, ez a "legyező torta" a másik meg a marcipán torta. Olyan édes hogy bele lehet fulladni, ezért nem sokan esznek belőle, ami az én malmomra hajtja a vizet :) A nagyapám cukrász volt, talán innen van az édesség és a sütés utáni vágy.

A lebarnulást már teljesítettem: úgy leégett a hátam mint a disznó. Nem lehet hozzáérni, piros pacsit simán lehet rajta játszani. Reni volt az első, aki a munkahelyre érkezvén először a hátamra csapott-de legalább túlestem rajta :)
Eper-szedéskor égett le, na de annyi epret még életemben nem ettem! Leszedtem vagy 2 kilót és betömtem a felét, jól megporcukroztam, tejszínhabot rá, majd 3 óra múlva újra találkoztunk a wc-ben egymással. De jó volt.

Always look on the bright side of life.

2008. március 10., hétfő

Tegnap sütöttem gyümölcstortát, jó lett, bár kicsit zavaros, ahogy csak én. Valami nem tiszta az érzelmekben, olyasmi, mint a 'tükör által homályosan'. Hogy' a csudába lehet az érzelmeket kibogozni, hogy ne sérüljön senki?
Sehogy.
Egy nagyszerű dolog, hogy megy a kollektíva kirándulni. Ki szervezi? Marcsi meg én, és ez meg sok érdekes ötletnek ad helyet.. :)

Jut eszembe, kevés nehezebb munka van mint az ápolóké és a pornószínészeké.

2008. március 2., vasárnap

Lehangoló adatok

Először is futottam. De nem kicsit. Nagyot!
Majdnem egy órát a Városligetben, iszonyú büszke voltam magamra, folyt. köv. kedden.

Másodsorban egy kérdés merült fel bennem: milyen barát az aki sosem kérdez a másikról, csak a saját problémáit mondja-mondja órákon át? Ez még egyszer-kétszer elmegy (pláne válsághelyzet esetén), de minden alkalommal?? Mi vagyok én, szivacs??

Harmadrészt mi folyik ebben az országban?

Ámen.

2008. február 22., péntek

Tangában a Balatonon!

Végre, végre, érzem a zsigereimben, na meg abban, hogy olyan fáradt vagyok, mint a disznó.
Ez sosem úszom meg, hiába szedek annyi vitamint, ami még Lenkei doktort is ledöntené a lábáról.

Itt a tavasz, tényleg: fogyni kéne.. Itt megint előhozhatnám a disznós hasonlatot, de magamra azért mégse..Szóval Rubint, Bíró, Schobert és Mr. Pilatesről lefújtam a port és már egyszer barátosnémmal tornáztunk is. A bökkenő csak az, hogy nem egy omlós, ropogós, édes kakaóscsigával kéne a napot zárni. Mindennap.

Valamit tenni kell, mert nincs mese: a cél: tangában a Balatonon! Ez egy jó jelszó is lehetne, lesz is!
Bezzeg a férfiak..Ők még akkor is rém büszkén feszítenek, mikor már csüngő hasuktól nem látják az erdőt..:)

Meg hát, ugye sokkal könnyebb a másik nemet szidni, mint magunkon változtatni..

Here comes the sun, yeahh

2008. február 21., csütörtök

Halleluja!


És ismét halleluja!
Végre itt és most.

Soha nem írtam naplót, pláne nem így, hogy más is olvashatja...

Magamról: kezdem végre látni az alagút végét. A mozdonyt már láttam, majdnem elütött (igaz H0-ás volt csak), de majdnem kinyúltam tőle :) (Szex, drog rock n' roll-ból csak a drog maradt ki)
Ennyit a nyavalygásból.

Holnap leírok valami abból a sok jóból, ami körbevesz.