7x4=28

Azt mondják, az emberi test 7 évente újul meg, de nem csak testi megújulás ez, hanem lelki is. Minden 7 év után lezárul egy szakasz és valami új kezdődik. Nálam is így van, már tavaly elkezdődött és most folytatódik. Holnap lecseng az előző 7 év és kezdődik a következő.

Visszanéztem az elmúlt hét évemre és büszke voltam magamra: 21 évesen még a jogra jártam, majd képes voltam otthagyni, hogy végre azt tehessem, amit szerettem volna (és amit szüleim elleneztek): tanár lettem.
Az álmaimért cserébe elvesztettem a legjobb barátaimat, akiket az egyetemen hagytam, de a tanárképzőn nyertem díjakat, barátokat, nagy bulikat-hányásokat :) Életemben utoljára ott ittam magam detoxra (azóta nem iszom alkoholt, max. koktél)

2004-ben megismertem egy új szerelmet, az idén ért véget.
Mindig az egyetlen "nagy" szerelmet kerestem - azt hittem megtaláltam, de nem ez volt megírva a sorskönyvben. Sok mindent adott nekem, sokat változtam, sokat tanultam.
Sokat sírtam-de sokat nevettem. Bekerültem egy családba, akiket megszerettem és viszont. Sokat költöztem is - 2005-ben Ausztriába követtem a szerelmet, otthagyva családot, országot, állást mindent. Megérte? Meg.
Mindenből tanultam.
Megtanultam simogatni, vigasztalni, nagy egómat a háttérbe csukni.
Más előtt sírni és gyengének mutatni magam. Orrszőrt vágni, pattanást kinyomni :)
Nem mindig tökéletesnek lenni.
Átvenni szerepeket, tapadni, csalni, a másik baját néha nem észrevenni.
Szeretni feltétel nélkül, bajban, pénzügyi csődben, többszöri költözésben.
Leválni és elválni.
Rájönni, hogy nekem fontos a házasság, a gyerekek és az otthon.

2006-ban vissza Budapestre, eltemettem a nagymamámat, majd munkát kerestem és találtam megismertem 2 jóbarátot, 2 fura főnököt, felépítettem egy új életet.
Soha nem akartam Budapesten lakni, nem lakik itt sem rokon, sem ismerős, néha nagyon egyedül voltam (társas magány?), de mára sikerült a Embereket találnom.

2007 emlékeim szerint pocsék egy év volt, 3x költöztem- egyik albérletből a másikba, 1x szakítottam, 1x ismerkedtem, de aki tetszett, észre se vett :)
Viszont volt egy szuper szilveszterem, majd 2008 sokkal, de sokkal felszabadultabb, de higgadtabb is lett. Most megint költöznöm kell, de remélem ez az utolsó előtti...


Szóval Lau, szép volt ez a hét év, kemény, veretes de csak gratulálni tudok:
átmentél a vizsgán.

Ugye? :)

Izzada orcám...

Már február vége óta papolok arról, hogy hol a nyár, hát tessék: mindenki vizsgálja meg a hónalját és egyből kiderül, TÉNYLEG itt van! Újra üdvözölhetjük a lábgombát, a borotvát és a gyantát na meg hónaljszagot lábszaggal karöltve. (hogy a képzavart tetézzem)

A június az egyik kedvenc hónapom. Egyszerűen imádom, mondjuk ekkor is születtem, pont a napfordulón, tele vagyok energy-vel, jól lebarnulok és a születésnapomon a kedvenc tortámat falom majd kétpofára (két kedvenc, az egyiket már csak néhány helyen ismerik, ez a "legyező torta" a másik meg a marcipán torta. Olyan édes hogy bele lehet fulladni, ezért nem sokan esznek belőle, ami az én malmomra hajtja a vizet :) A nagyapám cukrász volt, talán innen van az édesség és a sütés utáni vágy.

A lebarnulást már teljesítettem: úgy leégett a hátam mint a disznó. Nem lehet hozzáérni, piros pacsit simán lehet rajta játszani. Reni volt az első, aki a munkahelyre érkezvén először a hátamra csapott-de legalább túlestem rajta :)
Eper-szedéskor égett le, na de annyi epret még életemben nem ettem! Leszedtem vagy 2 kilót és betömtem a felét, jól megporcukroztam, tejszínhabot rá, majd 3 óra múlva újra találkoztunk a wc-ben egymással. De jó volt.

Always look on the bright side of life.