Vissza a jövőbe

Randijaim története- avagy miről ismerszik meg egy őrült?


Egy hosszabb kapcsolat és egy hosszabb kihagyás után az ember lánya fogja magát és nekiáll megtalálni a nagy Ő-t (nem, nem Sanyit a tvből a vörös rózsáival), még nem sejti, hogy hány elmeroggyanttal hozza össze jó sora.

GIGOLO
Rövid netes levélváltás, majd a jóképű fickó azonnali találkozót javasol - Lejka nem sejt semmit (még naiv). Fut, rohan, elkésik majd 20 percet. Á, nagy az öröm a srác megvárta, de a lelkesedés alábbhagy. Séta a plakátok közt, majd észreveszik, hogy két kutya ’összjátéka’ zajlik, kiskutya nemzése céljából: erre srácunk kifejti, hogy ez a kutyapóz neki is bejön.
Lejka bámul, nem hisz a fülének, (na de ilyet - első randin) majdnem elküldi az anyjába, kár hogy csak majdnem….
Majd hazafelé a kocsiban a fickó rátesz még egy lapáttal, látván, hogy az estéje kezd befuccsolni: „Nem akarsz nálam vacsorázni?”
Nem, vazzeg - ajtócsapódás, Lejka balra el.
Függöny.

MANAGER
Kis szünet után folytatódik Lejkánk ámokfutása: megismerkedik T-vel, aki látszatra okés, kicsit lassú, megfontolt, de hát ő úgyis kicsit hebrencs, kiegészítik egymást- minden jó lesz: ház, kakaó, gyerekek.
Ám T. megfontolt játékot játszik s csak később derül ki, tulajdonképp az ösztönei hajtják, de jól tudja csomagolni a lényeget. Pár hét, Lejka totál belezúg, csak egy gyanús: (fiúk figyelem!) nem kap virágot, egyik randin sem. Még egy hervadt szegfűt sem - pedig azt még utálja is. Na, de srácunkat nem lehet kizökkenteni, ahogy megkapja amit akart, hirtelen rendkívül sok munkája lesz, amit lányunk gyorsan megun, és telefonon (hogyan máshogy egy managerrel) szakít.
(Na, azért ez szar volt)

FOGORVOS
Régebben a mottóm volt J. után szabadon, hogy „Engedjétek hozzám a gyerekeket”, utalva ezzel a fiatalabb fiúk iránti barátságomra... Félreértés ne essék, nem szeretem a tanító nénis felállásokat, csak néha jót tesz az ember önbizalmának…
Szóval, feltűnik Z. a ’fiatalkorú’ fogorvos tanonc - kedves, helyes, dacos, egomán.
Látszik, hogy tud ő, akar is, de még tapasztalatlan. A beszélgetés fonala akadozik, csak magáról beszél, nem mosolyog, keménykedik… Pedig, ha tudná, hogy Lejka tapasztalt vén rókaként átlát lelke útvesztőin, és az egyik sarokban várakozik, hogy lecsaphasson.
Nem csap le - mert Z. kijelenti, hogy Lejkának „magas a mosolyvonala” ami annyit tesz, hogy kilátszik az ínye mosolygás közben. Szóval varázs egy csapásra elszáll, L. pedig gyorsan magas mosolyvonalát villantva odébbáll.
Két nap múlva srácunk írásban közli (de cuki), hogy a barátságon kívül nem érez mást (Lejkát mindeközben a sírva röhögés fojtogatja, lsd. fentebb a magas mosolyvonalat)


NEM BUZI, CSAK ÉRZÉKENY
Na, igen, Lejkánk ebbe a témába is belefut- némi levelezés után a képen helyesnek tűnő fickóval találkozót beszél meg a Rádayhoz, mert a srác ott lakik a környéken. (más szóval Hanukát ünnepel a drága)
Lejkánk pontosan érkezik, srácunk szimpatikus - egész addig, amíg meg nem fordul, hoppá - né’ má’ kopasz az istenadta! Híí, a képeken csak jól volt fésülve…
Na, de Lejkát ez még nem küldi padlóra, rutinos, bíztatja magát - várjuk ki a végét! Teázó, kellemes fények (nem látszik a kopaszság) - srácunk intelligens, ám kicsit meleg, érzékeny lelkére gyorsan fény derül. Mikor lányunk kilöttyinti izgalmában a tejszínt, szemén döbbenet, ajkán sóhaj szakad föl: úristen, ki ez a trampli?? S hamarosan primitív indokra hivatkozva otthagyja Lejkát. Ő nem szomorú, letörli a tejszínt, és friss, kemény levegőt szippantva hazagyalogol.


BÜDÖSKE
Mennyi az esélye annak, hogy ebben a koszos városban pont egy földiddel akadsz össze egy randin? Na, ez is sikerült.
A kép alapján a páciens nem túl izgalmas, de hát, mint tudjuk nem a külső a lényeg, ezért lányunk erősen a belsőre koncentrál. Gyors időpont-egyeztetés, majd találka egy kávézóban. Első blikkre hmm, kellemes meglepetés - nem kopasz! Ráadásul földim, látszik hogy bejövök neki, próbálkozik, de lányunk aznap rengeteget dolgozott és olyan az agya, mint egy mosogatórongy - csak csavarni lehet. Nem tudok semmit kérdezni, ülök, mint a tök, próbálok küzdeni az elalvással. Szegény srác - épp megsajnálnám, mikor megérzem. A szagát. Büdös!! Nem a ruha szaga rossz, hanem szimplán mosdatlan. Egyszeriben minden jóindulat elszáll, s Lejkánk elalszik, ezzel jelezvén a randi végét.
A kapuban pedig elhangzik a jól ismert kétszavas: ’Majd felhívlak!’


KÉMIKUS
Utoljára hagytam korunk hős Anyeginjét - a molekulák Lenszkijét, a kémia tudorát, Gézukát, anyuka kedvencét. Érdekes keveréke egyfajta gőgnek valamint gyerekességnek, fűszerezve egy kis tudálékossággal…Lejka ismeri ezt a típust, és csak ideig-óráig tűri.
De hát a neten nem ilyennek tűnt, s ráadásul kicsit rápörög a történetre (mániás). Találkozunk az angyal szobor alatt a Hősök terén (már ez is gyanús kellett volna legyen - hamarosan kiderül, hogy MIÉPes), de Lejkánk odacsattog, és láss csudát: a srác egészen más mint a képen, s ráadásul mikor megszólal! Ez sem buzi, csak érzékeny... amúgy nem az, pedig jobban járna…hátulról jobban néz ki…
Leülünk, majd megkérdezi, hogy mit ajánlanék neki, mert nem ismeri itt Pöstön a kávékat. Lejka arca megnyúlik, a férfiasság látszata oda, L. ég, mint a Reichstag a pincérek előtt, eléri a mélypontot az eddigiek során.
Gézánk pedig mit sem sejtve csacsog, gagyog s ragyog, Lejka pedig jó egér módjára keresi a menekülő útvonalat, amit 1 órán keresztül nem talál, míg végre szabadul.
S utoljára elhangzik a mondat: „Majd kereslek jövő héten”…


Folyt. köv. :)


És íme a folytatás:

TESTVÉR
Hmm, vissza akarok emlékezni, hogyan is kezdődött.... Levelezgetés - viszonylag hosszan, majd találkozó zuhogó esőben egy teázóban. Helyes, jófej stb. - már kezdek csodálkozni, hogy ilyen fickó még van, és nem virít kilónyi jegygyűrű az ujján :) Második randira már egyértelmű: teljesen egy húron pendülünk, de annyira, hogy akár testvéreknek is elmennénk. Ám, a telefon ritkul, az msn végképp, és mire eljő a harmadik találkozó, testvérem meggondolja magát és hiányolja a szikrát - pedig az eddigi kapcsolatait az mind felgyújtotta... L. pedig szomorúan elbúcsúzik kedvenc big brother-jétől.


KÖCSÖG
Mikor találkoztam egy szállodalánc-tulaj kis örökösével, még nem sejthettem, miért kanyarintotta az utamba ezt a pökhendi, fennhéjázó kis pö**-t. Egyébként még most sem :) Miután órákon keresztül mesél magáról és közben rólam tudomást sem vesz, kezdek dühös lenni. Ez nem jó, mert akkor átcsapok kegyetlenül cinikusba és beszólogatósba - az ég kegyelmezzen. Így is történik, és miután nem dícsérem elégszer az autóját, valamint a zebrán átsétáló csajt lekurvázza, úgy döntök, talán mégsem kellene hosszabbra fogni ezt a történetet.


És lőn így, L. jobbra el, és egy időre nyugdíjazza magát.